Világjáró hátizsák

Világjáró hátizsák

Balkán és Alpok Közép-Ázsiában

Kirgizisztán 2013

2016. január 25. - privet2

Ez az utazás tulajdonképpen már az indulás előtt elkezdődött. Pontosabban nem volt nagyon más a készülődés menete, de több érdekességet tartogatott a szokásosnál. Meli (akkori barátnőm) joggal rágta a fülem, hogy ideje a nyaralást megszervezni, ki kell vennie a szabadságot. Leültem hát a gép elé, feltűrtem az ingujjamat, essünk neki. Mongóliával régóta szemeztem, de elég drága a repülőjegy, és a vízum is körülményesnek tűnik. Huzigálok egy kicsit a térképen, Meli javaslatára megnézzük Tádzsikisztánt, bár nem nagyon bízom az ügyben. Nem kell meghívólevél, ez már egy fokkal ígéretesebb. Ott a másik kis maszat mellette, Kirgizisztán. Oda nem kell vízum. Nem kell vízum?! Ha tippelnem kéne, hogy hol űznek sportot a témából, ott lennének a kirgizek is az élbolyban, de nem bánják a turistákat, 44 országnak eltörölték a macerát. Vérnyomásom a plafonon, Közép-Ázsia nagy fogás lenne, a volt szovjet térség egyébként is nagy kedvenc. Már csak a repjegy árának kell átvinni a lécet - alulról, nyilván. Első blikkre ez is megvan, de ha már három hetet ott leszünk, csapjuk hozzá a tádzsikokat is, valahogy megszervezzük.

kstj2_035.JPG

Tovább

Intenzív tárgyalástechnika tanfolyam élesben

Marokkó 2014

Tavasz volt, messze még a nyári nyaralás, de régebbi túlórákból jut szabadság egy kiruccanásra. Tizenkét napra szól a terv, az még kicsit vékony óceánon túlra repülni, de már beindítja a fantáziát. Fontos szempont a repülőjegy költsége, némi sakkozással Marokkó fapadossal egész baráti áron összehozható, és hazafelé még lehet pár napot levezetni Olaszországban - ha már úgyis át kell szállni. Ezúttal útitársam is akadt Sezo barátom személyében, a társaságán túl praktikus előnye a felállásnak, hogy folyékonyan beszél franciául (a gyarmati múltnak akadhat ilyen számunkra kedvező mellékhatása). Egyébként pedig kicsit tartottam tőle, hogy a mentalitás nem mindenben lesz ínyemre, sokkal nehezebb lenne ezt egyedül kezelni.

img_2854.JPG

Tovább

Kicsit késett, de itt a kínai nagy ugrás

Kína 2014 2. rész

Háromhetes kínai túrám első felében Pekingből indulva több megállóval eljutottam az ország belsejébe, Songpanban ért véget az előző bejegyzés - itt olvasható. Ebben a részben nagyrészt  kelet és észak felé tartok, hogy végül ismét  a fővárosban kössek ki. Songpanban kora reggel, félkómában buszra szálltam, irány Csengtu, Szecsuán tartomány központja. A nyugalmas vidék után ismét jön a nagyvárosi dzsumbuj, ahogy közeledünk, soksávosra bővül az autópálya, és a forgalom is dugóssá dagad. Egy cirka 7 milliós metropolisztól mondjuk balgaság is lenne mást várni.

img_3750.JPG

Tovább

Az ország, ahol csak a változás állandó

Kína 2014 1. rész

Szokás szerint ellazsáltam a soron következő utazásom megszervezését, így olyan úti célt kellett keresnem, ami elég gyorsan és egyszerűen összehozható, ezen kívül pedig még érdekel is. Kínáról napi szinten lehet hallani: hol az irdatlan tempójú fejlődés, hol a vidéki nyomor, esetleg a furcsa szokások, vagy a botrányos környezetszennyezés a téma. De nem készültem konkrét "kutatási területtel", szimplán kíváncsi voltam rá, hogy ityeg a fityeg manapság arrafelé. Három hét alatt tettem egy nagyobbacska kört, és tényleg nem fulladt unalomba a kirándulás.
img_3251.JPG

Tovább

A komfortzóna azért van, hogy tágítsuk

India és Nepál 2014-2015 4. rész

Ott tartottam legutóbb, hogy Nepáltól búcsút véve éppen visszatérek Indiába. Ez a határátkelő Sunaulinál vicces hely. A határ tulajdonképpen egy nagy kapu, de mellette a keskeny senkiföldjén is megy a jövés-menés, láthatóan teljes nyugalommal cikáznak oda-vissza a helyiek. Mintha inkább csak a szokás kedvéért játszanák el a határőrök a szerepüket. Az indiai oldalon erős a bemutatkozás, egyből zsibongó főutca fogad, a mindenféle boltok között nem is egyszerű megtalálni a kicsit odébb paterolt bevándorlási irodát, ahol a pecsétet belecsapják az útlevélbe. A papíros kitöltésekor szokás szerint rákérdeznek a nemre is, de a válaszok már trükkösek: férfi, nő, más. Ez valami beugratós rejtvény? Nem, Indiában hivatalosan is elismerik az ún. harmadik nemet.

sunauli.JPG

Tovább

Akiknek India a gazdag szomszéd

India és Nepál 2014-2015 3. rész

A nepáli élmények bemutatása előtt fontos tisztába tenni, hogy az áprilisi tragikus földrengést megelőzően játszódik a cselekmény. Az itt említett látnivalók egy része megsérült/elpusztult, és a mindennapi élet is biztosan más mederben zajlik ma ahhoz képest, amit én tapasztaltam.

durbar_ter.JPG

Tovább

Erre mondják, hogy kultúrsokk?

India és Nepál 2014-2015 2. rész

Ha az ember nem csak turistáskodással tölti valahol az idejét, akkor összegyűlnek hétköznapibb élmények is. Ezek nekem sokszor maradandóbbak, mint közelharcot vívni a tömegben, hogy valamelyik híres látnivalót kipipáljam a listán. Az első négy hetet munkával töltöttem, de ha az ember nyitott szemmel jár, és a kollégái is invitálják ide-oda, Indiában nem nehéz izgalmas témákra bukkanni. Nagyobb részt ilyen kulturális szösszenetekről fog szólni a bejegyzés.

img_4509.JPG

Tovább

Érzékszervi terheléses teszt

India és Nepál 2014-2015 1. rész

India régóta ott virított a listámon, aztán hosszú porosodás után egy frappáns apropó révén sikerült az élre ugrania. A cégnek, ahol dolgozom, van több irodája Indiában, én is napi szinten dolgozom ottani kollégákkal. Megfogant a gondolat, hogy milyen poén lenne meglátogatni őket, ami konkrétan négy hét kinti munkát jelentene (potenciálisan az egész világ lehet az irodám, amennyiben elég combos internetkapcsolaton lóghatok). A szokásos forgatókönyv szerint mindig közbejött valami, de két év halogatás után végül eljött a megfelelő pillanat, és sikeresen eladtam az ötletet a főnökömnek a három hetes szabadsággal együtt, így négy hétre átigazoltam a Pune-i irodába. Gyorsan leszögezem, hogy annyira azért nem gáláns a munkaadóm, magánakció lévén az én büdzsémet rongálták a költségek, de ezt nem is terveztem másképp.

img_4116.JPG

Tovább

Mit rejt még a hátizsák?

Hálás dolog saját élményekről írni, viszont adódik a jogos kérdés, hogy mivel lehet életben tartani egy ilyen blogot. Elvégre nem utazással tölti az ember minden idejét (ilyen is nyilván akad, nálam a munka és a világjárás egyelőre szekvenciálisan üzemel). A megoldandó feladvány így mindjárt az első lépés után a "hogyan tovább": a legutóbbi afrikai kalandok már kint vannak, a következő túra pedig még nincs látótávolságban.

Tovább

Mzungu, you are most welcome!

Uganda és Ruanda - 2015

Az indok pofonegyszerű, Fekete-Afrikát is látni kell egyszer, bár kicsit tartottam tőle. A szokásos fő kritériumokat végigzongorázva - a repjegy nem borítja meg a büdzsét, a vízumért nem kell külön utazást szervezni, nem polgárháborúval szórakoztatják magukat, lehetőleg angolul el lehet boldogulni - Uganda és Ruanda esett ki győztesként az algoritmus végén. Egy kicsit utánajárva a dolgoknak az ijesztő érzés már izgalmassá szelídült. Oltásokkal és malária elleni tablettákkal felvértezve indultam az Egyenlítőhöz hűsölni az itthoni hőségkatlanból.

img_1014.JPG

Tovább
süti beállítások módosítása