Ez az utazás tulajdonképpen már az indulás előtt elkezdődött. Pontosabban nem volt nagyon más a készülődés menete, de több érdekességet tartogatott a szokásosnál. Meli (akkori barátnőm) joggal rágta a fülem, hogy ideje a nyaralást megszervezni, ki kell vennie a szabadságot. Leültem hát a gép elé, feltűrtem az ingujjamat, essünk neki. Mongóliával régóta szemeztem, de elég drága a repülőjegy, és a vízum is körülményesnek tűnik. Huzigálok egy kicsit a térképen, Meli javaslatára megnézzük Tádzsikisztánt, bár nem nagyon bízom az ügyben. Nem kell meghívólevél, ez már egy fokkal ígéretesebb. Ott a másik kis maszat mellette, Kirgizisztán. Oda nem kell vízum. Nem kell vízum?! Ha tippelnem kéne, hogy hol űznek sportot a témából, ott lennének a kirgizek is az élbolyban, de nem bánják a turistákat, 44 országnak eltörölték a macerát. Vérnyomásom a plafonon, Közép-Ázsia nagy fogás lenne, a volt szovjet térség egyébként is nagy kedvenc. Már csak a repjegy árának kell átvinni a lécet - alulról, nyilván. Első blikkre ez is megvan, de ha már három hetet ott leszünk, csapjuk hozzá a tádzsikokat is, valahogy megszervezzük.