Ha az ember nem csak turistáskodással tölti valahol az idejét, akkor összegyűlnek hétköznapibb élmények is. Ezek nekem sokszor maradandóbbak, mint közelharcot vívni a tömegben, hogy valamelyik híres látnivalót kipipáljam a listán. Az első négy hetet munkával töltöttem, de ha az ember nyitott szemmel jár, és a kollégái is invitálják ide-oda, Indiában nem nehéz izgalmas témákra bukkanni. Nagyobb részt ilyen kulturális szösszenetekről fog szólni a bejegyzés.

India régóta ott virított a listámon, aztán hosszú porosodás után egy frappáns apropó révén sikerült az élre ugrania. A cégnek, ahol dolgozom, van több irodája Indiában, én is napi szinten dolgozom ottani kollégákkal. Megfogant a gondolat, hogy milyen poén lenne meglátogatni őket, ami konkrétan négy hét kinti munkát jelentene (potenciálisan az egész világ lehet az irodám, amennyiben elég combos internetkapcsolaton lóghatok). A szokásos forgatókönyv szerint mindig közbejött valami, de két év halogatás után végül eljött a megfelelő pillanat, és sikeresen eladtam az ötletet a főnökömnek a három hetes szabadsággal együtt, így négy hétre átigazoltam a Pune-i irodába. Gyorsan leszögezem, hogy annyira azért nem gáláns a munkaadóm, magánakció lévén az én büdzsémet rongálták a költségek, de ezt nem is terveztem másképp.

Hálás dolog saját élményekről írni, viszont adódik a jogos kérdés, hogy mivel lehet életben tartani egy ilyen blogot. Elvégre nem utazással tölti az ember minden idejét (ilyen is nyilván akad, nálam a munka és a világjárás egyelőre szekvenciálisan üzemel). A megoldandó feladvány így mindjárt az első lépés után a "hogyan tovább": a legutóbbi afrikai kalandok már kint vannak, a következő túra pedig még nincs látótávolságban.

Az indok pofonegyszerű, Fekete-Afrikát is látni kell egyszer, bár kicsit tartottam tőle. A szokásos fő kritériumokat végigzongorázva - a repjegy nem borítja meg a büdzsét, a vízumért nem kell külön utazást szervezni, nem polgárháborúval szórakoztatják magukat, lehetőleg angolul el lehet boldogulni - Uganda és Ruanda esett ki győztesként az algoritmus végén. Egy kicsit utánajárva a dolgoknak az ijesztő érzés már izgalmassá szelídült. Oltásokkal és malária elleni tablettákkal felvértezve indultam az Egyenlítőhöz hűsölni az itthoni hőségkatlanból.