Hálás dolog saját élményekről írni, viszont adódik a jogos kérdés, hogy mivel lehet életben tartani egy ilyen blogot. Elvégre nem utazással tölti az ember minden idejét (ilyen is nyilván akad, nálam a munka és a világjárás egyelőre szekvenciálisan üzemel). A megoldandó feladvány így mindjárt az első lépés után a "hogyan tovább": a legutóbbi afrikai kalandok már kint vannak, a következő túra pedig még nincs látótávolságban.

Ez viszont azt is jelenti, hogy könnyen előnyömre fordíthatom korábbi vonakodásomat - kitartó unszolás hatására kezdtem el a blogot írni - és az utóbbi évek utazásai jó darabig biztosíthatják a muníciót. Nyilván a friss és ropogós áru mindig finomabb, mint konzerven nyammogni, de utóbbi sem arról híres, hogy gyorsan romlana. Remélem, nem futok ki a minőségmegőrzési időből egyik beszámolóval sem, az elmúlt 5-6 év termését adagolom majd. Mindenki a saját időgépét lesz kénytelen használni (vannak országok, ahol nem volt eseménytelen az azóta eltelt néhány év), de mindig jelzem majd, hogy olvasás közben mennyit kell visszatekerni a naptáron.

Több túra sztorija már "papíron" várja a bevetést, úgyhogy szerencsére nem kell minden alkalommal csapágyasra járatni a memóriámat, ami azért is örvendetes, mert becsúszott pár nagyobb lélegzetvételű út is. Ezeket majd darabolom, blogban jobban működik a regénynél a novella (az első bejegyzést nagyjából belövöm felső korlátnak, de garanciát nem tudok vállalni). Egyébként pedig eredetileg is folytatásos e-mailekkel zaklattam a családomat és a barátaimat, nincs miért megbontani a bevált formát.

Kezdetnek ennyi elég is a technikai jellegű okoskodásból, legközelebb ismét interkontinentális tudósítással jelentkezik a hátizsák.